Rékasi Attila fotóművész (Magyar Fotóművészek Szövetsége) új előadását tartja budapesten.
Debütált budapesten a Balassi Gimnázium fotószakkörén új, esztétikai kérdéseket is firtató, de alapjaiban iskolai előadásokra összeállított oktatói anyagom. Művészet-e a természetfotó címmel. az egyórás képekkel illusztrált elméleti előadása után a fiatalok kérésére egyéni konzultációkat korrektúrát és gyakorlati bemutatót is tartottam, a harmadik kép talán kifejezi, mit meg nem teszek a jövő generációért
. Nagyon elivatott fiatalokat ismerhettem meg, köszönöm a meghívást Vitárius Nikoletta körvezetőnek aki a fotókat is készítette.
Rékasi Attila fotóművész tanítványokat korrektúráz budapesten
„Modell” beállítás fotószakkörön, Rékasi Attila újpesti fotóművész oktat
Rékasi Attila fotóművész évadzáró jubileumi kiállítása Megnyitó: 2025.04.25. (péntek) 17:00 Kettőspont Színház (1092 Budapest, Ráday u. 39.) A kiállítás happeninggel, ill. Rékasi Attila: Bényei versfilm című filmelőzetesének vetítésével nyílik! (Bényei József debreceni költő születésének 90-ik évfordulójára 2024.) Közreműködnek: Szitás Balázs és Kovács Gergő Megtekinthető a Kettőspont programjai alkalmával, május 10-ig
Újrahasznosítás címmel nyílik Rékasi Attila fotóművész legújabb kiállítása a Kettőspont Színház Galériájában. Ezzel a tárlattal zárul a Rékasi 50/30 kiállítás és eseménysorozat rámutatva arra a tényre, hogy egy fél emberöltő az az ötven év nem feltétlenül egy alkotói pálya végét kell, hogy jelentse. Bizonyítja ez a kiállítás, hogy a kísérletező szemléletű alkotók képesek a „B oldal” idején is teljesen új -bár nem teljesen előzmények nélküli- oldalukat is megmutatni. Az alkotó harminc éve igyekszik a környezetvédelemre odafigyelve élni a mindennapjait ezen a bolygón. A most kiállított képek zöme az épp megszüntetni tervezett lomtalanítások alkalmával fellelt (megmentett) festővásznak, papírhulladékok, képek, tárgyak újragondolására, újra alkotására tesz kísérletet konceptuális alapokon. De a művész az eddigi harminc éves fotográfiai munkáit is átforgatta áttekintette és a régebben készült de nem hasznosult fotókat helyez új kontextusba. A tárlat fő kérdése azonban az, kalandozhat-e egy alkotó egyik műfajból a másikba, egyik médiumból a másikba, egyik művészeti ágból a másik irányába? Ha igen mi ez? Kikacsintás vagy egyenértékű művészet? Egy ilyen komfortzónán kívüli konceptuális projekt keretében született képekkel, meg tudja e szólítani a közönséget, képes e diskurzust indítani a szerző. Csak önmagáért való művészet ez, vagy hordozhat társadalmi, környezetvédelmi kérdésfelvetéseket? Néhány alkotás interakciós szándékot hordoz, vajon lesz e olyan látogató aki vevő lesz a közös „kísérletezésre”? A szervezők
